Prologue

Harry Styles szemszöge

  Az ébresztő hangjára keltem fel, mely nem hallgatott el addig, míg ki nem kapcsoltam. Fáradtan felültem az ágyban és kinyomtam a még mindig csörgő készüléket. 7:00 volt. A reggeli napfény világította be az eddig sötétségbe burkolózott hálószobát. A mellettem balra fekvő Jessy még mindig mélyen aludt. Hogy ki is ő? Azt valójában én sem tudom. Tegnap találkoztunk egy bárban, aminek az lett a vége, hogy feljött hozzám. Percekig tanulmányoztam őt a tekintetemmel. Szőke haja kuszán a vállára omlott, arcát a párnába süllyesztette a reggeli fény miatt. Ez után a fürdőbe sétáltam halk léptekkel. Vettem egy reggeli frissítő zuhanyt. Elvettem a polcra kikészített hófehér törülközőt, magamra terítettem és a gardróbhoz mentem. Kiválasztottam egy számomra szimpatikus ruhadarabot (fekete farmer fehér pólóval) és felkaptam magamra. Gondosan megcsináltam kuszán elaludt fürtjeimet és elindultam fogat mosni. Mindennel kész voltam, már csak a reggeli hiányzott az asztalról. Bevetettem minden tudásom, amit édesanyámtól tanultam és csináltam tükörtojást két főre. A gőzölgő kész ételt az asztalra helyeztem ki.
 -Jó reggelt! - sétált be az étkezőbe Jessy fáradt tekintettel.
-Reggelt. - szóltam vissza röviden. Csendesen elfogyasztottuk az ételt, amit készítettem. Kínos csönd uralkodott kettőnk közt. Nem tudtunk miről társalogni, végül megszólaltam, kezdeményezve a beszélgetést.
 -Lassan menned kéne..
 -Miért? - ráncolta a szemöldökét.
 -Délután jótékonysági koncertet tartunk Dél-Afrikában.
 -Értem. - tápászkodott fel az asztaltól, majd kilépett az étkezőből. Elpakoltam a reggeli maradékait. Lassan igazi konyhatündér lesz belőlem. Jessy készen állt a bejárati ajtó előtt.
 -Szia Jess. - nyitottam ki az ajtót, amin ki is lépett.
 -Szia. Mikor találkozunk legközelebb? - pillantott vissza.
 -Majd felhívlak. - csuktam be az ajtót.
 -De nincs meg a számom! - tartotta meg az ajtót.
 -Jó, szia! - csuktam be véglegesen. Sóhajtottam egyet és leültem a kanapéra. Tudom, hogy kicsit bunkó voltam vele, de kettőnk közt biztosan nem alakulhatott volna ki semmi. A reggeli kínos csend is erről tanúskodott. A sok szétdobált újság és magazinból kihúztam véletlenszerűen az egyik példányt és olvasgatni kezdtem. A 17. oldalra érve egy cikket pillantottam meg, ami kimondottan rólam szólt. Az újság úgy írt le engem, mint a One Direction legnagyobb nőcsábászát. Fel tudnak idegesíteni az ilyenek. Mi közük van az életemhez? A sok ilyen cikk után kezdtem azt gondolni, hogy változtatni szeretnék ezen. Az egy éjszakás kalandok helyett valaki mellett ébredni, akiről tudod, hogy nem megy el. Aki mindennél jobban szeret, igaz érzései vannak és nem a hírességet keresi.
Na, én pont erre vágyom. Vegyük élő példának Zayn-t és Perrie-t.  Az ő kapcsolatuk mindennél erősebb. Nem féltékenyek a társuk közeledő rajongóikra.  Végül feleszméltem a sok gondolkodásból és elkezdtem készülődni a délutáni koncertre. Pontban 14:00-kor szálltan fel harmadikként a turnébuszra, onnan a magánrepülőgéphez tartottunk. A gépen csendesen elfoglaltuk magunkat. Niall zenét hallgatott, Liam szintén, Zayn üzizgetett Perrie-vel, Louis látványosan szenvedett, mert nem bírt aludni én meg a telefonom nyomkodásába merültem el. Így telt az út a koncert helyszínéhez. Míg a színpadhoz mentünk, szemléltük a várost. Volt olyan rész, ahol a szegénység uralkodott. Itt sajnálatot éreztünk és elszégyeltük magunkat. A mi körülményünket összevetve az övékével. De erről igazán nem tehettünk, mégis ez az érzés futott át mind az ötünkön. Végül felkészülve sétáltunk fel a színpadra. A tömeg nagyobbnak bizonyult, mint arra számítottunk volna. Ezért is elképedve álltunk fent.
 -Jó napot Dél-Afrika! - kiabáltam a mikrofonba. Erre hatalmas taps következett. Mikor elhallgatott a sok ember, elindult a Kiss You. Feleszméltünk a rajongók nézéséből és kapcsolódtunk a dalhoz. A hangulat nagyon jó volt. A rajongók sikítottak, énekeltek, valaki örömkönnyeket potyogtatott és csápoltak a legelső sorban. A One Thing számnál, mikor a saját részem énekeltem, valaki hátulról beleütött a hátsómba, melytől úgy megijedtem, hogy az utolsó sort elfelejtettem. A rajongókat láthatólag megnevettette.
Én kevésbé voltam így vele, de végül én is nevetni kezdtem rajta. A What Makes You Beautiful-nál megpillantottam a tömegből egy lányt. Furcsa érzés öntött el, amit még sosem éreztem. Mikor meglátta, hogy őt nézem, hirtelen elvörösödött, de én elkaptam a tekintetem és folytattam a koncertet. Így telt végig az egész. Elénekeltünk még néhány dalt és az utolsó után elköszöntünk a rajongóktól.
 -Köszönjük, hogy itt lehettünk. Remek rajongók vagytok, imádunk titeket! - szólalt meg Liam.
 -Viszlát Dél-Afrika! - köszönt el Zayn, majd Niall szólalt meg.
 -Mi voltunk a One Direction! - erre  hatalmas tapsvihar hangzott fel.
    Lesétáltunk a színpadról és a ránk váró limuzinba ültünk, ami elindult a hotelünk felé.
 -Hé, Charlie! - szólt előre a sofőrünknek Louis. - Éhesek vagyunk, álljunk meg kajálni. Ezt mindannyian helyeseltük, mert kilyukadt a hasunk az éhségtől. A sofőr hirtelen megszólalt és sátáni tekintettel ránk nézett, amitől mind az öten elborzadtunk. Nem Charlie volt..
 -Szép álmokat fiúk. - szólalt meg. Az elválasztó üveg felhúzódott. Az ablakok lezáródtak. Az üléseink alól zöld füst kezdett el szállingózni. Időnk sem volt segítséget kérni vagy csodálkozni, mert egyszer csak minden elsötétült.